A megjelenített szereplők vagy azok, akikre csak utalok elképzelhető, hogy vitatkoznának az általam leírtakkal. De ez az én blogom. Bocs!  Megírva nagyon soknak tűnik, de így kerek és egész. Kicsit emocionális, de ezek a legbelső gondolataim. Remélem érdekesnek találod!

Rokoni szálak

Zsolti a sógorom… volt. Ketten alapítottuk a vállalkozást. Szerencsére a válás nem nyomta rá a bélyegét a kettőnk (munka)viszonyára. Azóta újra családi lett a vállalkozás, hiszen Zsolti a másodunokatestvéremet vette el. Szegény nagyfiam annak ellenére, hogy 12 éves, nehezen érti meg, hogy Levi (Zsolti fia) az első-; és harmadunokatestvére is egyben. Mondjuk nem túl gyakori a helyzet.

Visszaemlékezve az elmúlt évekre eszembe juthat, hogy Eszter (a húgom) is nálunk töltötte gyakorlatát, de a mai napig csapatunk tagja gyermekkori barátom húga, Judit is.

Büszkeség

Büszkeséggel tölt el az, ahol most tartunk. Az, hogy 14-en vagyunk jelenleg, kemény munka eredménye. Ahogy végiggondolom, hogy kiknek köszönhetjük, hogy itt tartunk (a látszat ellenére) kicsit elérzékenyülök. Munkatársaink mindannyian nagyon jó emberek és munkatársak a hibáik ellenére. És hibái kinek nincsenek? Ha valaki járt nálunk és látta az íróasztalom, úgy máris ismeri az egyik (legnagyobb) gyengeségem. Minden ötletem leskiccelem és a lapot jó pár napig/hétig ott hagyom, míg valamilyen formában meg nem valósulnak. Ja és a könyv halmok. Olvasni is szeretek… 

Kezdetek

2010 környékén Zsoltival a családi ebédek során nagyon sokat ötleteltünk azon, hogy bele kellene kezdeni valamibe; valami jóba. Valami jóba, de mégis mibe? Ez volt a legnehezebb kérdés. Gondolkoztunk – belevágtunk. Nem lett világsiker a vállalkozásunk. Hogy is lett volna az?! Semmit sem tudtunk a vállalkozásról, a vállalkozói létről.

Akarat

2011 februárjában megalapítottuk vállalkozásunkat. Rendje s módja meg is ünnepeltük. Megálltunk egy út menti kifőzdébe és lenyomtunk egy marhapörit. (Mondanom sem kell a kabátjaink marha büdösek lettek – de azt hiszem ennyit megért a dolog.) A frissen megalakult vállalkozásunk egy internet-tv-telefon-mobilinternet összehasonlító portál volt. Mint írtam nem lett világsiker. Viszont megismerkedtünk az online marketinggel. Akkoriban kicsit nehezebb volt az elsajátítása, nem voltak gyakori képzések, elérhető anyagok. Nem maradt más hátra, mint autodidakta módon való elsajátítása a szakmának. Visszatekintve számomra nagyon sokat ért, hogy mindent saját magamnak kellett előteremteni, megtalálni, elkészíteni. Kemény lecke volt. De hittünk abban, hogy megcsináljuk, vágytunk a sikerre, akartuk, hogy egyről a kettőre jussunk. Talán sikerült.

Alázat

Ha valaki találkozik velem, valószínűleg nem gondolja, hogy elég nagy egóval rendelkezem. A hozzám legközelebb állók tudják, hogy jutott belőle nekem is, mikor ezt osztották. Sokat kellett tanulnom az életben ahhoz, hogy ezt a saját szolgálatomba állítsam. Más megfogalmazásban: kaptam néhány nagy pofont a legnagyobb tanítómestertől, magától az élettől. Úgy érzem, hogy sok esetben az egóm ad erőt, hogy folyamatosan képezzem magam, elkészítsem a következő online stratégiát, mert nem tehetem meg, hogy nem teszem meg. Ugye értitek? 

Zsoltinak is jutott ebből az egónak nevezett valamiből. Voltak konfliktusok. Eleinte rivalizáltunk, hogy melyikünk a nagybetűs főnök. Voltak vitáink. Sok dolgot láttunk másként. Azt hiszem közben sokat tanultunk és egy dolog közös volt bennünk: a tudás és a siker iránti elsöprő vágy. És elkezdtünk változni. Önkéntelenül rájöttünk, hogy miben jó az egyikünk és mi a másik erőssége. Ezúttal mondok köszönetet Zsolti! A Netmarketing egészen biztos, hogy nem lenne (itt biztosan nem ahol most tartunk) ahol most nélküled. Köszönöm, hogy mindazokat a sokszor unalmas, ám nélkülözhetetlen és kulcsfontosságú dolgot elintézed, amire én egyszerűen nem vagyok képes. Ha rajtam múlna, nem sok számla lenne kifizetve és kiállítva. Valószínűleg a gépparkunk sem lenne ilyen, illetve a mindennapok is akadoznának. Nem tudnék szabadon gondolkozni, újabb stratégiákat kidolgozni és a nagyvilágban „csellengve” reprezentálni. Szar lenne.

A történet konklúziója pedig az, hogy mindegy, hogy a csapat melyik tagja rúgja a gólt. Tényleg.

Család

Kedves szüleink!

Köszönjük, hogy már bőven a felnőttkorban is féltettek bennünket a vállalkozói léttől! De. Más világban nőttetek fel. A mi jövőnk más, mint a tiétek. Úgy gondolom, hogy kiszámíthatatlanabb, ugyanakkor lehetőségekkel teli. Emlékszem, amikor elmeséltem, hogy vállalkozásba fogunk, nem sok támogatást kaptam. Értem és értettem az álláspontotokat, még mindig a fülemben csengenek a szavak. „Mit akartok ti? Nem értetek hozzá? Csinálják már mások, hogy sikerülne nektek?” Tudom nem akartatok rosszat, de sosem mertetek másban, esetleg nagyobban gondolkodni. Jó az, ami van. Nem a ti hibátok. Sosem látattok mást. De én mindig is kilógtam a családból. Lázadó voltam. Mert álmodozni, belevágni olyanba, amibe más nem. Köszönünk mindent, mert nagyon jó alapokat kaptam/kaptunk. De, ha én saját magamról elképzelni azt, hogy elérjem azt, amire vágyom, akkor mégis hogyan tudnám véghezvinni.

Jelentem megcsináltuk! Megérte kockáztatni. 110 vállalkozás bízik meg bennünk. A Google Premier Partner ügynöksége lettünk. Egyetemen, főiskolán tartok előadásokat.

Közvetlen családunk!  Kedves házastársaink, gyermekeink!

Rengeteg áldozatot hoztok értünk. Nagyon nehéz lehet megérteni, hogy apu miért nincs már itthon, miért nincs velünk, vagy a férjünk már megint egy hülye találkozón van vagy ellenőriz bugyuta kampánynak nevezett valamit. Bocsássatok meg nekünk, de a munkánk a szenvedélyünk! Igyekezni fogunk a jövőben, hogy több időt tölthessünk el veletek! Ígérem Zsoltit is hazazavarom, ha még 18:30-kor is bent ül az irodába! 

Mások (nem a Trónok Harcából)

Köszönöm mindazoknak, akik valamilyen formában támogattak, a szívemhez közel állóknak a jó, bátorító szavakat és minden egyéb támogatást! Köszönöm a Google-nak a majd 1 év coachingot! Borzasztó sokat tanultam és olyan értékes embereket (versenytársakat) ismertem meg, akik közül néhánnyal minden hónapban találkozunk. Sőt! Közös projektjeink vannak. Mert igenis van ilyen. Itthon is. Ja és köszönjük a gyakornokokat, akik immár kollégaként erősítik a Netmarketinget.

Végezetül

Két Richard Branson idézet:

“Ha valaki kellően elszánt, maga is meglepődhet azon, mi mindenre lesz képes.”

“Sose adjuk fel! Legyünk elég kitartóak: álljunk fel, söpörjük le magunkról a port, és vágjunk bele újra meg újra – magunk is meglepődünk majd, milyen sokra jutunk a végén.”

Mit akartam a fenti két idézettel kifejezni? Hiszem, hogy amit mi elértünk, azt más is elérheti. Sőt biztos vagyok benne. Sokkal többet is. Mi sokat hibát követtünk el. Csak az akaratod és a kitartásod számít. Mindent le tudsz győzni, mindent el tudsz érni, ha tényleg akarod. De ezért áldozatokat kell hozni. Készen állsz rá?

• Tudod milyen két munkahelyen dolgozni?
• Tudod milyen otthagyni egy kényelmes, bejáratott munkahelyet, ahol az év embere voltál, egy izgalmas új kihívásért?
• Tudod milyen időnként 32-35 órát egyhuzamban ledolgozni, hetente akár 2 alkalommal?
• Tudod milyen 33 évesen elválni és gyakorlatilag 0 Ft-ról újrakezdeni?
• Tudod milyen egy hihetetlenül gyorsan növekvő vállalkozás mellett 4 gyereket nevelni?
• Tudod milyen az, ha négyből egy gyermeked egy kórházi fertőzésnek köszönhetően fogyatékosságot szenved?

Ezek az életem valóban megtörtént eseményei. Szóval neked is sikerülni fog!

Üdv,

Balázs

Laczkó Balázs