Azonban míg a pletyka pár száz éve lassan terjedt szájról szájra, majd a rádiózás és televíziózás kezdetekor felgyorsulva – de az újságíróknak köszönhetően – szűrve érkezett a nagyközönséghez, addig az utóbbi években bizony a pillanatok alatt bejegyezhető weboldalakról akár másodpercek alatt milliókhoz juthat el a közösségi médián keresztül egy-egy álhír, kacsa, HOAX.

2017 elejére olyan magasságokba jutottak el a kamuhíreket megosztó oldalak, hogy nemcsak a Facebook vezetősége, hanem maga a politikai élet is erősen felfigyelt az ilyen hírek hatásaira.

Nem ítélhetjük meg, hogy ezek a hatások pozitív vagy negatív előjelűek-e. Az egyik legaktuálisabb példa az amerikai elnökválasztás: az USA elnökválasztásának eredményeinél a mai napig nincs bizonyíték arra, hogy az eredményeket hogyan befolyásolták a kamuhírek. Ami tény, hogy nagyon sok pénzt kerestek azok az oldalak, akik az elnökválasztási kampányhoz írtak „híreket”.

A jövő évi németországi választások és az új német törvénytervezetek miatt a Facebook főhadiszállásán a programozók kezdhetnek aggódni, hogy igen komoly mennyiségű munka szakad a nyakukba. Németország ugyanis akár 500 ezer euróra büntetné azokat a közösségi médiumokat, amelyek álhírek megjelenítésében vesznek részt.

De miért éri meg ilyen cikkeket írni?

Kezdetekben az álhírek célja a szórakoztatás volt, azonban később a cikkek szerzői rájöttek, hogy magas látogatottságot érhetnek el a hihető, de mégis hamis hírek közzétételével. Egy weboldal rengeteg előnyt tud kovácsolni a látogatottságának növelésével. Például így a Google AdSense felületével bevételi forrásra tehetnek szert. A tengerentúli választások során pedig – a pletykák szerint – bizony politikai érdekcsoportok finanszírozták az ellenfél lejáratására irányuló tartalmakat.

A Facebook – mint a legnagyobb olyan közösségi média felület, ahol az álhírek terjedése óriási méreteket öltött – úgy döntött, megálljt parancsol az irányított népbutításnak. A kérdés, hogy egy algoritmus vagy akár egy szakavatott alkalmazott hogyan lesz képes kiszűrni egy olyan hírt, amiben csak pár valótlanság van, de alapjában igaz.

A veronai buszbaleset néven elhíresült tragédia esetén a magyar médiában megszaporodott a témával kapcsolatos hírgyártás. Szinte óránként változott a hírek (valóság)tartalma. Ezen kamuhíreket megosztó oldalak is több száz bejegyzést gyártottak le, amelyek címei és képei egyértelműen a megtévesztés erejével generáltak forgalmat a weboldalaikra.
„Nézd meg, hogy mit láttak a diákok az égő buszban!” – ezek a hírek nemcsak kártékonyak, etikátlanok, de egyenesen aljas indokból elkövetett bevétel generálást okoztak.

A Facebooknak és a Google-nek ebből a bizniszből lett elege. Hatalmas energiát fektetnek a rendszer megtisztításába. A Google 2016 végén több mint 200 oldalt tiltott ki az AdSense rendszeréből. Ez a szám még elenyésző, de egyértelmű előrelépés.

Úgy látszik, a média hatalmi ágai közül kezd kiválni az internetes közösségi média, ahol névtelenül, utolérhetetlenül dönthetők meg akár országok elnökei. Hiszen a Facebook vagy a Google tulajdonképpen egy óriási információhalmaz, amelyen keresztül nemcsak a releváns hirdetések juttathatóak el az arra fogékony embereknek, hanem megfelelő üzeneteket is bele lehet plántálni a közönségbe.

Ne felejtsük el, hogy a társadalom egy része szerint a Facebook egyenlő az internettel. Ez pedig hatalmas veszélyt rejt magában. Kíváncsian várjuk a gigacégek lépéseit, stratégiáját a közösségi média kacsáktól való mentesítésére.